Nekem is tetszenek a képeid- nagyon de azt már máshova is irtam- egyböl kifigyeltelek amikor beléptél a networkra emlékszel?-nagyon meghatnak- és nem szabad ezt a te stilusod eveszitened- de azt irtam már- de szerintem nem veted komolyan- látod más is mondja :-))még milyen szuperen leirta Csaba- gratulálok és vigyázz a nagy kincsedre- szeretettel Milla

Válasz

Köszönöm az alkotónak a hozzászólását, mert tulajdonképpen tőle vártam a magyarázatot, és meg is kaptam. Csabának is köszönöm ezt az értékes hozzászólást, és tudom, hogy mindenkire másképpen hat egy kép. Éppen ezért voltam kíváncsi mások véleményére is, hogy kinek mit fejez ki.
Üdv. Ildikó

Válasz

Kedves Csaba!
Te mindent elmondtál ehhez a képhez.Őszinte gratulációm az alkotónak és a "művészettörténésznek".

Válasz

Kedves Ildikó!
Szerintem egy adott festmény nem mindenkire hat egyformán. Ha ez a kép téged nem érintett meg, természetes dolog. Ez a képi világ tőled idegen. Én meg ezeket szeretem. Ez a kép nekem jelenti azokat, amiket leírtam, másnak lehet, hogy semmit nem mond, sőt dilettáns munkának is tarthatja. Mindenkinek a maga befogadói attitűdje szerint van igaza. Nem létezik örök igazság, a művészetben meg pláne nincs. Egyébként pedig nem hinném, hogy ez fantázia kérdés lenne. Inkább arról van szó, hogy nincs olyan kép, ami mindenkit megszólítana. Még a legnagyobbak sem szólnak minden emberhez. A Mona Lisa-t pl. mindenki nagyszerű alkotásnak értékeli -ami igaz is- de ez nem azt jelenti, hogy ez a festmény meg is szólította volna azokat az embereket, akik nagynak tartják. Inkább ismeretről, műveltségbeli tudásról van szó, s nem a festmény tényleges hatásáról. Ez így van a klasszikusokkal általában. Az persze egyfajta mérce, hogy sok embernek tetszik valami. De, ha valami kevés embernek tetszik, még van létjogosultsága.
Az ilyen ösztönös érzelmi lenyomatokat ábrázoló képeknél persze az is könnyen előfordulhat, hogy alkotójukban nincs meg a hagyományosan vett festői tudás. De ez ebből a szempontból nem érdekes. Ez érzelmi töltésű festészet és ezekben a képekben éppen ezt az érzelmi többletet (ami legtöbbször a tudat alatti feltörése), a kifejező erőt kell értékelni. Ha egy hagyományos, klasszikus portrét, csendéletet vagy éppen életképet nézek, akkor számon kérem a látványelemeket, esetleg a pontosságot, az arányokat, de ezekben a képekben más jelenti az esztétikai élményt, mint SZN festményeiben, ahol eszembe sem jut a látványt, a "modellnek való megfelelőséget" számon kérni.

Előzmény

Válasz

Bocsánat, hogy nem válaszolok egyenként. Már próbáltam válaszolni, de valamiért nem tudtam. Köszönöm a sok hozzászólást, véleményeket. .. Nem nagoyn szoktam tudatosan festeni, itt se volt célom semmit kifejezni, próbálgattam, hogy sikerül. Előszőr sima rajz volt, aztán meg bőrszínűre akartam festeni, de valamiért elkezdtem fehérrel átfesteni, talán mert nem votlam megelédve az eredménnyel, vagy részben az agyamban motoszkált olt ez a 'maszkviselés' dolog, és lehet ezért is. . A háttér se volt tudatos. Nekem ez csak amolyan próbálkozgatás még, fejlődnöm kell sokat. A haját is másként szerettem volna. Nagyon szép, és megható, amiket Jávorka Csaba írt, és igaz is lehet. Köszönöm. És elnézést, hogy nem írtam ide semmi érdemlegeset, nem igazán tudok szépen fogalmazni, meg nem is szeretnék senkit se befolyásolni, az a lényeg szerintem, hogy ki mit lát benne, és megértem, és örülök a negatív véleményeknek is, mert azoktól lehet fejlődni.

Válasz

Hogy ez a kép engem már korábban is izgatott, mutatja, hogy már két hete írtam róla véleményt (nem ennyire részletes elemzést), akkor SZN profiljában megtalálható galériát látogattam. Ott és akkor az alábbiakat írtam a festőnek:
"Elnézem a képeidet és elgondolkozom: milyen jó, hogy nem ugyanúgy hat mindannyiunkra a világ. Mindannyian mást-mást fogadunk be a bennünket ért hatásokból, mást tartunk fontosnak, máshogy dolgozzuk fel magunkban és másképp alkotjuk újjá a bennünket ért élményeket. Az élet, a sajátunk is é környezetünk világa akkor szép, ha minél színesebb. Nagyon jó érzéked van emberi karakterek lényegre törő ábrázolására, hatások, érzelmek ábrázolására. Ehhez gratulálok. Ezt a képet választottam mondandóm megírására, mert et egy kicsit többnek érzem. Az emberi lélek nagyon mély rétegei tolulnak a felszínre, s döbbentik meg a szemlélőt. Félelmetes ez a kép.Hatása van ás az ember beleremeg. Gratulálok.
Ezeket a képeket össze kellene fűzni (képregényhez hasonló módon). Rendezési elvként nem okvetlenül történetre gondolok, hanem pl.: egy gondolatra, érzelemi töltésre....stb.
Üdvözöl: Csaba"

Azért tartottam fontosnak ezt is közzétenni, mert kevés olyan alkotó van, akik képesek arra, hogy az emberi lélek legmélyebb, legrejtettebb -és sokszor persze a legsötétebb - bugyrait ilyen kifejező erővel felszínre hozni. Ilyeneknek tartom pl: B. Ludmilla festményeit is erről a portálról. De P-Lajos nem egy festménye ugyanerről, vagy hasonlóról szól, csak ő kevésbé ösztönös alkotó. Tudatosabban szerkesztettek a festményei szimbolszólikájukban, szín- és formavilágukban egyaránt.
Az ösztönösség és tudatosság legszebb példáját -ebben a témában- legnagyszerűbben talán ABSZOLUT PROFI MÓDON ÉS RENDKÍVÜL MAGAS MŰVÉSZI NÍVÓN EL Kazovszkij festményei képviselik, akinek életműve már egy lezárt egész. SZN festménye akár ezek hatása alatt is készülhetett. Ez azonban nem von le semmit a kép szememben képviselt értékéből.

Válasz

Nagyon köszönöm Csaba ezt a részletes információt. Igazán megdöbbentő a számomra, hogy ennyi mindent kiolvastál belőle. Biztosan én nem nőttem fel ehhez, ahogy az előbb írtam, és azért is kértem, hogy mondjátok el az érzéseiteket erről a képről. Ezek szerint én valahogy nem ilyen szemszögből látok, sőt annyi fantáziám sincs,hogy ennyi mindent kiolvassak belőle :( - Mindig tanul az ember...:)
Üdv.

Válasz

Miközben az alábbiakat írtam, jelet meg Polgár Lajos kérése a kép alkotója felé. Ennek ellenére leszek olyan szemtelen és közzéteszem a már kész véleményemet. Nem tudom SZN hogy áll hozzá a kéréshez, én magam nem tudok a képeimről beszélni. Nem tudom szavakba önteni mindazt, amit a festéssel fejeztem ki. Szerintem a befogadó feladata a képről beszélni. A festő feladata a festés. Én pedig a következőket fogalmaztam meg addig, amíg megjelent Lajos kérése:

Szeretem SZN képeit. Hogy miért? Mivel Ildikó kérdésével provokált, így megpróbálom e kép elemzésével igazolni ezt az állításomat.
Ez a nő nem így néz ki a valóságban. Az is lehet, hogy szép, sőt, babaarcú...stb. Ez a kép azonban ezt a nőt, minta kizárólag reá jellemző érzelmek, érzések, viszonyulások, szenvedélyek, vágyak....stb komplex halmazaként mutatja be. Ilyen ez a nő az igazi valójában. Hogy milyen? Elkeseredett, tele van kisebbségi komplexusokkal, elfojtott vágyakkal és rendkívül magányos. A háttér alsó része szinte szabályos négyzetrácsokra osztott, melyekből nem is olyan messze, hirtelen kiemelkedő hegyek, mint kitörni készülő vulkánok sötétlenek. Komoran persze, mintha tudnák: a feszültség megmarad, a megkönnyebbülést okozó kitörés úgyis elmarad. A neveltetés, a szabályos, törvények közötti élet (négyzetrács) nem enged. A test, az arc szétfeszül a belső ellentétektől, szinte skizofrén módon, határozottan kettéválik ez a személyiség. Az egyik fele szinte szép, belső szépséget sugároz, a másik már felemésztődött. " Engedelmes, jó kislány maradok. Úgy fogok élni, ahogy elvárják tőlem, ahogy neveltettem." Mondja ez a hölgy kellemes, belenyugvó mosollyal, közben belülről szenved, vicsorít és ESZI MAGÁT. TELJESEN SZÉTRÁGJA ÖNMAGÁT A MEGSEMMISÜLÉSIG. Most még csak belülről. Aztán majd később az arcára, testére is kiül majd mindez. Aztán lehet, hogy majd gonosszá válik, iriggyé, elviselhetetlenné. Legjobb lenne, ha kitörnének azok a vulkánok, de vastag kontúr védi őket. Az egyiknek már majdnem sikerült, de csak erőtlen fekete füstre telik tőle, hisz vízszintesre csíkozott teste nem enged kitörést. Van ugyan egy vulkán, amelynek teste függőleges vonalakkal jelölt, de ezt védi a legvastagabb, leghatározottabb kontúr. S a kékség -ultramarin színezete ellenére is- nyomasztóan hat, elnyom, s lenyom mindent. A hold pedig, aki szerepe szerint a szelíd, szép, emberi érzelmek képviselője, itt önmaga halovány árnyéka csupán, fénye már nincs, s kékség két oldalról is belemar, teljesen fel fogja marni.
Hát ezért tetszenek nekem SZN arcai, aki szinte biztos, hogy nem gondolta így tudatosan végig az általam leírtakat, amikor ezt az arcot festette, de hogy a kezét az általam leírt szenvedélyes tudatalattija irányította, az szinte biztos. Sőt: BIZTOS.
Ennyi. És persze gratulálok az alkotónak.

Válasz

Szeretném,ha a kép szerzője nyilatkozna először.

Válasz

Én azért szeretném tudni, hogy mit fejez ki...ha valaki megmagyarázná, megköszönném,
mert biztos én nem nőttem fel ehhez a stílushoz :(
Üdv.

Válasz