Bocs a kavarodásért. Íme itt az elemzésem.
Ma nagyon kevés szimbolista festő van. Szerintem te az vagy. Többször meglátogattam már a galériádat, s még a tájképeidben is szimbolikát vélek felfedezni (Három fa, Írországi táj...). Nehezen is szólok hozzá a képeidhez, mert szinte mindegyikről regényeket kellene írnom. (az, hogy tetszik, meg jó kép nem mond semmit, csak udvariassági gesztus). Ismersz annyira, akkor szeretek írni egy képről, ha mondandóm van róla. Ez olyan. És SZIMBOLISTA. Remélem igazam van. Ezt a festményedet a legsikerültebbek között tartom számon . Korábbiaknak is jellemzője a zárt, szigorú kompozíció, de itt még nagyobb a jelentősége. Valóban édeni világ tárul elénk, a víz az élet, a kék a boldogság,a liget az öröm, gyermek a jövő....stb DE!!!!! Mintha kissé "mesterséges" lenne ez az életöröm, mintha éppen a pontos megszerkesztettsége miatt maga a lényeg: AZ ÉLET és az ÖRÖM kérdőjeleződne meg. Íme, így válik mindaz, ami első látásra bizonyosnak tűnik, bizonytalanná. Mintha lenne egy szomorúbb üzenete is ennek a képnek. Kérdések sorára bizonytalan a válasz. A léggömb középen hangsúlyos helyet kap, de nagyon kicsi, nagyon távoli. Vannak-e utasai? Jönnek, vagy mennek? A gyermek ellenpontozásaként is felfogható hatalmas kék gömb, a zöld tisztáson szilárd, stabil, vagy bármikor elszállhat, mint a szappanbuborék? Első látásra úgy tűnik, a felszabadultan játszó gyermekalak valóban az öröm, a jövő, DE!!!!! Egy ennyire szigorúan szerkesztett perspektívában ezt jelképezve nem inkább középen kellene állnia? S mintha több is lenne egyszerű gyermeknél. Talán a vízen jár? Vagy talán ne m is gyermek, nem is él? Baba? És az épület(ek) körvonalai a fák közt? Ablaktalan, szigorú, szögletességük nem illik az idilli tájba. Rosszat sejtetnek, de lehet, hogy kéklő bejárataik magát a reményt jelentik.
Nem folytatom tovább. Egy szimbolista kép akkor jó, ha nem közhelyszinten alkalmaz szimbólumokat. Akkor jó, ha a szimbólumok világa tudatosan szerkesztett ugyan, de a tudatalatti előbukkan és kiköveteli a maga helyét. Ha meg kell állnunk a képnél, végig kell gondolnunk, újra kell alkotnunk és meg kell fejtenünk a magunknak szóló üzenetét. És ez egy ilyen kép. Izgalmas. Izgalmas, mert valóban, a témája az életöröm, s ezt jól is közvetíti, de mégis: valami nagyon nehezen megfogható titkot is rejt magában, valami transzcendenst, ami túlmutat a mi egyszerű, hétköznapi világunkon. Gratulálok, Lajos!.

Válasz

Kedves Csaba! Köszönöm a részletes elemzést.Az én network oldalamra írtál,ezért nem
láthatod itt.Átmásolod ide,és minden rendben.

Válasz

Kedves Lajos! Itt, ezen a helyen két-három napja egy részletes, hosszú elemzést írtam erről képről, amit a rendszer a hozzászólásokba el is mentett. Most meglepetten látom, nincs itt. Ha te törölted, úgy rendben van a dolog. De ha nem te, akkor hová tűnhetett? Próbáljam meg újból leírni?

Válasz

Kedves Ildikó!
Örülök,hogy tetszik neked a képem,habár az ismerőseim körében nagy vitát váltott ki.
Lassan visszatér belém az életerő.Igen,szürrealista kép.A kövér baba nem véletlenül került fel.Önkritikus mellékíze is van a dolognak.De nem akarom teljesen elvenni a felfedezés örömét.Ez a történet első része.A második rész nem lesz ilyen "giccses optimista".Ha kész lesz,akkor azt is felteszem.

Válasz

Nagyon örülök, hogy ismét itt vagy. Tetszik a képed. Nagyon aktuális ebben a melegben :)
Szürrealista, ha nem tévedek, de javíts ki, ha nem így van.
Üdv.

Válasz