Örülök, hogy megírtam azt a néhány mondatot, mert így legalább elolvashattam ezt a nagyszerű eszmefuttatást. Nem akarok úgy járni, hogy gondolataid megerősítésével látszatvitába keveredjek, ugyanis maximum ezt tudnám tenni. Bár mondanivalóm lenne, de ahogy végiggondoltam, ez nem jelentene új aspektusokat. Vagyis megpróbálok bölcs lenni, és csak annyit mondok:: köszönöm ezt a nagyszerű gondolatsort. Persze ez nem megy . Néhány gondolattal kiegészíteném az olvasottakat. Az alkotó művész nem ihletre vár és nem önkívületben alkot. Ez inkább a dilettantizmus jellemzője. Ismerek néhány"ihletett" festőt, akik valóban, néha megdöbbentő, megrázó dolgokat képesek produkálni, egy-egy alkotásuk valóban hat, hangsúlyozom, hogy néha. Megtekintve alkotásaik sorozatát, kiderül, hogy ezek megismétlése, sőt, a színvonal tartása már nem a sajátjuk. Az már már komoly művészi teljesítmény. Ehhez nem elég az Ihlet, a pillanatnyi festési kényszer. A dllettantizmus egyik sajátja, hogy összességében képtelen egy nívós színvonalat megteremteni, és főleg megtartani. A művészi színvonalú egyéni stílus kialakulása szintén nem tekinthető jellemzőnek ebben a kontektusban. A tárlatok bizony nagyon árulkodóak. Együtt a sok kép vagy hat együttesen is, vagy megmutatja az igazi festőt, vagy nem. Azt persze természetesen nem állítom, hogy egy alkotónak minden munkája tökéletes és egyformán a legmagasabb színvonalú. De azt igen, hogy nem silány, nem gyenge színvonalú, vagyis egy igazi jó művész minden műalkotásban hozza a formáját.. Azt sem állítom, hogy a profik a jók és az amatőrök a gyengébbek, a dilettánsok. (Azt igen, hogy az amatőrök között -nyilvánvaló okokból)-az utóbbiak többen vannak) Ebből a szempontból ugyanis az alkotó művei a lényegesek. Ha azok egyéni stílusú, művészi hatású, színvonalas munkák, akkor mindegy, hogy az alkotó profi-e, vagy amatőr, Mindebből csak azt szerettem volna megerősíteni, hogy lehet ugyan belső kényszerekből, ihletettségből festeni, de CSAK ABBÓL állandó, magas színvonalat biztosítani nem lehet. Persze nem vitatom, hogy ez is kell. A kettőnek az egységét az alkotó személyiségében meglévő egyensúly biztosítja. Ami persze nem kicentizett egyensúly: belefér egy hűvösebb, tudatos művészet (pl.: Deim Pál, Korniss Dezső, Barcsay...... ,) de belefér a szenvedélyes Kokas Ignácz művészete is.

Válasz

„A kívülről, mintegy külső szemlélőként figyelt és kontrollált alkotói folyamat hozza létre az igazán jó műalkotást.” – írod.

Igen, ezzel teljes mértékben egyetértek.
Magam is úgy vélem, (és most megpróbálom szavakba önteni, mit is értek ez alatt), az alkotások létrehozásakor csak - az általad is megfogalmazott - attitűd lehet képes a „személytelenségénél” fogva, szellemibb közvetítésűvé válni és ezáltal nem csak az egyes emberekhez szólni, hanem tömegeket is képes megszólítani. Ugyanis ekkorra már mentes a zavaros érzelmi kátyúktól, már kellően letisztult a személyes behatásoktól, a mondanivaló átszűrt, kikristályosodott, de még tartalmaz annyi emberit, hogy a szellem szenvtelensége még ne hassa át. Már Szellemit közvetít, - de még embertől emberig ! :)

Előzmény

Válasz

Folyt.köv.:

Bizonyos alkotásokon keresztül megfigyelhető, kit, milyen probléma foglalkoztat, és annak tudatos feldolgozásában éppen hol tart…Vagy exhibicionista módjára, mire kívánja tudatosan felhívni a figyelmet…
E két utóbbira lehet példa, a bármilyen irányban eltolódó túlzások, pl.:
- túlcsorduló érzelmek…
- tömény ráció…
- minimalista, maximalista ábrázoló kifejeződések,
- túl futó lendületes, vagy túlzottan visszafogott ecsetkezelés… stb.



Vagyis: egy műalkotást, épp az ÉLMÉNY teszi őszintén életszerűvé, emberivé, autentikussá és a túlzásai révén egyedivé.

Művészivé akkor válhat, ha fentiek ellenére, már képes valamilyen összhangot teremteni, pl.: - a benne zajló múlt és jelen között, vagy
- a jelen és a vágyott között…
- a benne felszínre hozott, s elfogadott emberi és a vágyott isteni harmónia között feszülő kiegyenlítődést kifejezés között,
a rendelkezésére álló, választott eszközök profi használatával.

Előzmény

Válasz

Folyt.köv.:

( Zárójelben jegyzem meg továbbá:

A rajtunk keresztül átfolyó, vagy csak velünk kapcsolatba kerülő események, történések nyomait személyes vagy távolabbi élményként hordozzuk magunkban, akár tetszik ez a konkrét élmény a psziché, s az elme számára, akár nem. Lehet vele azonosulni, és meg lehet tagadni, vagy csak egyszerűen távol lehet tőle tartani a pszichét, s az elmét.

Az "elidegenített" élmények viszont: a pszichológia szerint, elfojtott tartalmak tudatalattiba száműzése, - ennél fogva, ez a hozzáállás, kerülendő, mert épp azok az élmények, amelyekről tudomást nem véve, elidegenítjük magunktól, épp azok fognak kerülő utakon, robbanásszerűen kitörni… , - s a jobbik eset az, ha akkor már inkább akármilyen alkotásban öltve kifejeződést…)

Folyt.köv.

Előzmény

Válasz

Folyt.köv.:

Az "egyfajta elidegenedés" kifejezést nem tartom egyenlőnek az általam alábbiakban javasolt kifejezéssel, mégis nézzük meg mi lenne, ha behelyettesítenénk a távolságtartás kifejezéssel, még ez esetben is felmerül bennem a kérdés:
A szív-, elme bizonyos távolságtartásával, - vajon mennyire lehetséges őszintén alkotni ?
A szív, elme élményeinek hiányában, vagy akárcsak bármelyik kizárásával, - vajon mennyire lehet autentikus (azaz: hiteles) egy alkotó ?

Folyt.köv.

Előzmény

Válasz

"Lehet, hogy igazuk van!!!???" - írod.
Valószínű, mert épp ettől lesz "mű alkotás", nem pedig spontán... :)

Majdnem egyetértek az általad írottakkal IS, ezért inkább azt emelném ki, amivel nem, vagy legalábbis félreérthető a számomra, s ez a következő:

Az általad használt "elidegenedés" kifejezést abban a kontextusban lehetetlennek tartom, ugyanis egy alkotó soha nem tekinthet a művére idegenként, hiszen Ő szülte, alkotta, - azaz: a szíve, elméje, keze általi kifejeződésének nyomait KÉP-viseli.
Ha csak nem tudathasadásos állapotban festett... és megtagadja önmagát…
- csak ez esetben tekinthet idegenként saját művére…

Folyt.köv.

Előzmény

Válasz

Alapvetően egyetértek "ama különös állapot"-ról írtakról, s magam is szeretném ezt megerősíteni. Bár, sokszor hallom, hogy ez csak az amatőrökre jellemző, Sokan úgy gondolják, hogy a profi alkotói folyamat nem így működik. Valamikor, a kezdetekben a profinál is így kezdődött minden, de az igazán jó képek festéséhez szükséges egyfajta elidegenedés -mondják sokan-. Nem élmények vezetik, nem személyes élmények, érzések motiválják az alkotói tevékenységet, hanem kizárólag a tudatosság. A kívülről, mintegy külső szemlélőként figyelt és kontrollált alkotói folyamat hozza létre az igazán jó műalkotást. Lehet, hogy igazuk van!!!???

Előzmény

Válasz

Kedves Lajos!
Egyetértek abban, hogy az emberből valamiféle önkifejezési kényszerként önkéntelenül sugárzik és árad az alkotási vágy, valószínűleg elsősorban a saját lelkének a gyönyörűségére, és miután társas lények vagyunk, előbb-utóbb mások is megmártóznak benne, de már csak a látványélményben. Az alkotás folyamata alatti élmény ugyanis kizárólag az alkotó személyes megtapasztalása marad. Csak az tudhatja mire gondolok, aki alkotott már úgy, hogy mintegy kikapcsolt a létező világból, és alig érzékelt valamit a környezetében lévő történésekből. Van úgy, hogy magamra találva kérek egy kávét az asszonyomtól, és akkor derül ki, hogy két órája már állítólag megköszöntem egyet, azt ami érintetlenül ott árválkodott mellettem. Azért nem gondolnám, hogy 56 évesen már klinikai eset lennék, de biztos lesz aki járt már így, és ismeri azt az állapotot, amibe az alkotó az ihletettség időszaka alatt kerülhet. Erre az állapotra rá lehet szokni, és mintegy hiánybetegségként időről-időre igényelheti az ember. Eme különös állapot is lehet az alkotásra motiváció. A mű elkészülte után az már saját önálló életet él, és előbb-utóbb valahol sugározni kezd egy speciális energiát, amit az arra érzékenyek különböző módon és mértékben "fogni" kezdenek. Itt lép be Lajos barátom gondolatának második része, hogy az elkészült mű szemlélődő nélkül csak félmunkát végzett, azt a részét a dolognak, ami az alkotóé volt az alkotás közben. A teljesség akkor alakul ki, ha a mű beteljesíti küldetését, hogy érzést, információt, gondolatiságot, szellemiséget adjon tovább.

Tűz.jpg

Válasz

A művész azért alkot,hogy megismerje önmagát.Ezt a tézist a műalkotások meggyőzően igazolják.

Válasz

Köszönöm invitáló és üdvözlő soraid :)
Szerintem mi klubtagok, Polgár Lajostól (is) várjuk erre a választ :)))

Előzmény

Válasz