Kedves festőtársak! Ezt a kutyust egy pályázatra készítettem, most már javíthatok rajta, de tapasztalatom, hogy a javítgatásokkal elrontom. tanácsot kérek a jobb szeme/szemből/ nem sikerült, a fénykép rossz volt, nehéz volt kidolgozni belőle.Köszönöm Szemere Judit

Sötétségből a fénybe 004.jpg

Válasz

a kritika mindig a kritikus izlese. ki merne azt allitani hogy Kimkade nem volt festö mikor több mint tizmillio kepet eladott. nekem ingyen se kene belöle.

Válasz

Egyetértek,kell a kritika,hiszen ebből sokat lehet tanulni. Tanul a művész,és tanul a kritikát mondott személy is! De vajon,elfogadják-e az általam elmondott véleményt,amikor közel nincs hozzám a festészet,és semmilyen kézzel alkotott,művészet,rajongója vagyok ugyan,de véleményt alkotok?Szeretnék,de ez nem az Én feladatom! Remek rajzok,életképek,a képzelet világába,menekültek,serege.,amit itt láthatok! Vajon a saját tanultjaim alapján,ami egy középfokú művészettörténet elsajátítása alapján az enyém,hogyan is oszthatnám meg ennyi remek és örömöt szerző mű között?
Hogyan mondjam el,bárki energiát,érzéseket,X-órát eltöltött képei alapján,hogy Én a kívülálló,hogyan fogalmaznám meg ,az egy-egy képről alkotott véleményemet?Szeretném a saját gondolataim közölni,de félek,hogy ez negatív irányban fog tükröződni.Írom ezt azért,mert a klasszikusok rajongója vagyok,lehet festészet,szobrászat,bárminemű műalkotás,ami megérint,és ez alól a zene sem kivétel! Ezt ismerem,ezt szeretem,tehát,hogy alkossak véleményt egy általam ismeretlen műről,ha csak valaki tanító szándékkal,nem vezet rá,az új alkotások megértéséhez.!Szeretném megtanulni,úgy a festészetet,és a hozzá tartozó többféle változat kiteljesedését,mint a hozzám közelálló poétizmus elsajátítását!
Szeretettel:Kati

Válasz

Kell a kritika, hiszen abból is sokat lehet tanulni. Csak nem mindegy, hogy milyen stílusban mondjuk, mert ha nem olyan hangnemben kapjuk, akkor lehet romboló is.
Lajos nagyon jól megfogalmazta ......én teljesen egyetértek azzal, amit írt .

Válasz

Szerintem is fontos a kritika mert ebből lehet tanulni. Nem szabad megsértődni, mert egy kívülálló mindig jobban észreveszi a hibákat. Én szeretném is ha megírnátok véleményeteket a rajzaimról.
Üdv: Ancsa

Válasz

Aki megnéz egy műalkotást,azt érdekli a művészet. A barátaim és az ismerőseim között vannak,akik nem "szakemberek".Én az ő véleményüket is meghallgatom.A műalkotás tükre a néző.Így minden vélemény fontos lehet.Néha a "józan paraszti ész"
azt is észreveszi,amit a szakember nem vett észre.A műalkotásnak csak egyik része a szakmai tudás,a másik része mindenki számára elérhető,ez a művész emberi mivolta,mondanivalója,lelke,érzelmei.Ezek fontosabbak egy mű megítélésében,mint a 100% -s szakszerű kivitelezés.Erre az expresszionisták a legjobb példák.
Az akadémista festők ürességét elmarasztalom.

Válasz

Igazad van! Néhány portréhoz nagyon szeretnék mondani pár negatív megjegyzést. Nem bántó szándékkal, csak, hogy törvényszerüségeket amik a rajzolásban is megvannak, mint az élet oly sok más területén is, be kell tartani. Sokkal jobb képek születhetnek így. Én is örömmel fogadok mindenféle kritikát. Szerintem abból csak tanulhatunk, de biztos, hogy elgondolkodtat. A gondolkodás pedig nem árt. Egyébként szerintem az emberek azért teszik itt közszemlére az alkotásaikat, hogy véleményt olvashassanak azokról. Elvégre ez egy közösségi oldal.

Előzmény

Válasz

Én amellett vagyok, hogy szükség van negatív kritikákra, legalábbis nem bánnám, ha kapnék. Hát megmondom őszintén a kritikaírással eléggé hadilábon állok, sose voltam jó fogalmazásból. De volt már olyan (egy másik oldalon), amikor tettem egy kis negatív észrevételt egy képre, és nem sértődött meg rá az alkotó. De ilyen csak egyszer volt, mivel nem értek a festészethez, rajzolni se tudok, így elég érdekesen venné ki magát, ha én adnék másoknak tanácsokat. Meg gondolom mindenkinek meg vannak pl. a kedvenc színei, a stílusa.. stb. Ha van egy kép, amiről pl. azt tartom, hogy giccs, az lehet, hogy nem giccs, nem értek hozzá, vagy fordítva, ami nekem tetszik az másoknak giccs.
Szerintem úgyis fel lehet fogni a negatív kritikát, hogy legalább véleményt vált ki a kép, és az már jó.
(Elnézést, ha érthetetlenül fogalmaztam)

Válasz

Az absztrakt művészetnek van egy ága, amely végsőkig letisztult jelrendszerre épül, s általában hideg, logikai absztrakciók születnek így meg, szinte tökéletes egyensúlyban a mértani formák, színek.Ezeket talán lehet abszolut tudatosan festeni. Talán egy portrét, csendéletet is. Nem tudom. Az olyan képeket, mint az enyémek, nem lehet. Aki érzelmeket, gondolatokat (hogy nagyképű legyek), életérzéseket, eszméket, filozófiát akar a vásznon megjeleníteni, annál a tudatosság nagyon nagy veszély. Ezeket ugyanis nem szabad konkrét formákba önteni. Még konkrét gondolatokba sem, mert a mű közhellyé, giccsé válik azonnal. Sajnos van erre példa bőven. Gondoljunk csak köztéri szobraink egy jelentős részére. Hogy csak egy elrettentő példát említsek: valaki néhány éve megszobrozta-építészezte Kölcsey Himnuszát. Konkretizálta is annak (általa vélt) minden gondolatát, azt aztán konkrét formába is öntötte. Szerintem a művésznek mindig meg kell maradni az absztrakció szintjén. Ennek feloldása, konkréttá tétele, ha úgy tetszik az "érhetővéválás" megfogalmazása (akár az alkotó művész számára is) nem művészi, hanem a befogadói alkotói feladat. A mű befogadása ugyanolyan alkotói folyamat, mint létrehozása. Ha egy festmény tárgya csak az a tárgy, élőlény...stb, amit lefest, akkor nincs mit befogadni rajta. Nincs mit érteni, vagy nem érteni rajta. Legfeljebb azt lehet végiggondolni, hogy vajon pl.: ezen a virágon elegendő számú szirmot festett-e a festő, vagy a portré alakjának füle talán jobb lenne fél centivel nagyobban....stb. Persze egy igazán jó csendéletnek , portrénak, tájképnek is lehet művészi hatása, de akkor teljesen érdektelenné válik pl.: a szirmok száma, vagy a fül nagysága. Akkor ott is a gondolatoké a főszerep.
Mire jó többek között a jó kritika? Hogy művész fejében is rendet teremtsen. A konkrét műnél maradva magam soha nem gondoltam a kép felépítésére így, ilyen logikus, összefüggő magyarázatot keresve. Mert festés közben nem gondoltam így át mindent a maga konkrét összefüggéseiben, Illetve gondoltam, de az nem tudatosult. Most igen. És ezt köszönöm meg Neked Kedves MAGia. Lehet, hogy kissé csapongó voltam, s talán nem egészen összefogott, de talán nem érdektelen.

Válasz

Szóval nem biztos, hogy az alkotói folyamat minden részletében tudatos. Főleg nem úgy, hogy minden képileg konkretizálódik: pl: az anyaméh és sok más forma sem volt tudatos, az ösztönösen létrejött formákra persze már később rájátszottam. Nem voltak ennyire tudatosak a színek sem. Persze a kép festése közben elvet az ember formákat és átfest színeket. Sőt, a születendő kép nem hagyja magát, ellenáll a festői akaratnak. Bizony ilyen is van. Ilyenkor hagyni kell, hogy uralkodjon. Jó lenne, ha mindent végiggondolnánk, vázlatot készítenénk, és megfestenénk a képet. Nálam nem így működik. A képeim érzelmi-gondolati hatások alatt születnek, és én elvárom tőlük, hogy ezt a hatást tovább sugározzák. Erre persze csak az vevő, aki pont ezekre a sugarakra érzékeny. Más közömbösen elhalad mellettük. Ez a hatás az, ami miatt mi ecsetet fogunk a kezünkbe. Önmagunkat sokszorozzuk meg. Folyt. köv.

Válasz